1. nap.

364 vissza.

 

Sziasztok Kedveseim,

 

igazából a mai nap, mint már az várható volt borzalmas térd és talp fájdalommal indult. Alig bírtam kikelni az ágyból, kapaszkodtam, mint egy rozoga faág. Viszont amint bejáródott, már nem fájt annyira, és sikerült összeszednem minden erőmet, hogy elmenjek dolgozni biciklivel kocsi helyett.

Eddig is azzal jártam, mindössze 4 km, reggel a friss levegőn, és haza fele is jót tesz, mert nem hozom haza a munkahelyi agybajt. Na ma reggel a fájdalom miatt ez extra nehéz volt. Minden mozdulat nehéz volt, és a felénél nagyon szidtam magam, amiért nem kocsival mentem. Szerencsére be nem dagadt semmim, hála a ló balzsamnak – ámen.

 

A munka persze ilyen reggellel nem jól telt, alig vártam míg vége lesz. A Kolleganőm egy tiszteletlen bunkó, aki azt hiszi övé a világ, én meg bár megpróbálok nevetni rajta, - és nem vele – mégis úgy érzem ő olyan, mint egy méreg az embernek. Hosszútávon biztos megöl.

 

Hazafele jövet kigondoltam, hogy ma mi mindent kell majd csinálnom, mosni, mert megyünk haza egy lagzira, főzni, és porszívózni sem árt.

Majd beültem az ágyra, hogy átöltözzek valami kényelmesebbe, és úgy maradtam. Megpihent a lábam, a derekam és alig bírtam megmozdulni. Megfájdult a fejem, elszédültem. Lefeküdtem aludni, és imádkoztam, hogy Norbi mihamarabb hazajöjjön, mert szegény kutyámat nem fogom tudni így elvinni futni. Nem kifogások voltak. Egyszerű tények. Aludtam, úgy 1,5 órát, és amikor felkeltem, már nem fájt semmim, egyszerű volt számomra, mint a vak ablak. Átestem a holtponton. Lementem a béka seggére, és szerencsére egy trambulin várt rám.

 

Felkeltem, megcsináltam mindent, amit addig terveztem. Megfőztem életem első marha roládját, isteni nokedlivel. Hazajött a férjem, elvittük együtt a Maját futni, ahol kéz a kézben beszélgettünk, és nevettünk. Ez ad erőt. Ő ad erőt.

 

Szeretem ezt a férfit, mindennél jobban. Ő az én hősöm. Az ember, aki a barátom, szerelmem, társam, és már a férjem. Köszönöm, hogy vagy nekem. Szeretlek.

 

 

 

Megosztás a facebookon